Tejberizs

Sem Mama, sem Anya nem készítettek tejberizst. Nálunk a tejbegríz volt a sláger: lapos tányérra, forrón, megszórva bőven kakaós cukorral. Kívül, a szélén kellett mindig kezdeni, mert a közepe még forró volt. Pedig ott volt a legtöbb kakaó. Ó, hányszor akartam a közepén kezdeni. De tudtam, hogy akkor megégetem magam. Így jókislány módjára mindig a szélétől haladtam a belseje felé.

Tejberizs. Sokáig el sem tudtam képzelni, milyen lehet az íze. Több osztálytársam is a reggeli beszélgetésekkor említette reggeliként, vagy az előző este vacsorájaként.

A harmadik emeleti szomszédokkal nem volt szoros a kapcsolatunk. Megvoltunk, elvoltunk. Elvált asszony volt, három lányt nevelt. Sokkal idősebbek voltak nálam. Egyik este felmentünk hozzá Anyával. Épp tejberizst főzött és megkínált minket is. Az íze, az állaga… Borzalmas volt. Életem első és utolsó tejberizse volt. Azután, ha lehetett, kerültem.

Csütörtökig.

Kedves barátosnémmal találkoztam ismét kb. egy év után. Olyan éhes voltam, hogy bármit meg tudtam volna enni. Így betértünk egy Tejivóba. Úgy ítéltem meg, hogy egy szendvicshez, vagy péksüteményhez már kicsit késő van. Így esett a választás a tejberizsre. Sok-sok kakaóval. Életem legjobb tejberizse volt! A rizs kellően puha, az állaga pont megfelelő, a kakaó mennyisége a soknál is több. És az a citromos utóíz… Elmondhatatlan. Mennyei volt! Köszönöm az élményt.

Forrás: http://users.atw.hu/bkfselfie/?p=210